Tegnapi napomat sikerült a varrásnak szentelnem. Na nem a szó szoros értelmében, mert tű nemigen került a kezembe. Közös varrást szervezett a csoportunk, ott tevékenykedtem.
Az idei téma a Boutis varrása volt. Ez egy francia eredetű aprólékos öltögetést igénylő kézimunka . Az alapanyaga egyszínű - általában fehér - pamutvászon, amelynek két rétegét apró öltésekkel erősítjük egymáshoz, az előrajzolt minták alapján. A két anyag közé levarrt mintába egy hosszú tű segítségével pamutfonalat csúsztatunk, így a minta kidomborodik. A kész munkák eleje-háta tökéletesen egyforma. Ezzel a technikával sokféle ajándéktárgy készíthető, mi kezdetnek egy fotóalbum borító elkészítését mutattuk meg a vendégeknek.
A kisteremben volt egy kis boutis kiállítás ahová az ország több részéből érkeztek szebbnél szebb munkák. Számomra érdekesség volt, hogy mennyire szép pasztell színű lesz a kép, ha a tömőanyag nem fehér hanem pl kék, zöld vagy piros. Nem láttam eddig ilyen munkát, de nagyon tetszett. Kicsit más, de gyönyörű.
Rengetegen jöttek el hozzánk, több mint 200-an voltunk. Nagyon örültem hogy megint találkozhattam rég nem látott ismerősökkel, és megismerhettem olyanokat akiket eddig csak (nick-)névről ismertem. Fotózni mint mindíg most is elfelejtettem úgyhogy kép már megint nem készült. Folyt. köv később.
Szerencsére a vendégek hoztak fotómasinát így más blogokon már felleltem a képeinket. Nagy örömömre Márti blogján az én munkámat is megtaláltam, méghozzá jó közelről. Bevallom jólesett hogy pont az enyémet fotózta, pedig nagyon szégyenlős fajta vagyok, inkább dugdosni szoktam a dolgaimat. Ennek a képnek az eredetijét egy francia hölgy készítette, innen koppintottuk a mintát és varrtuk meg 22-en a csoportból. A minta egy, de 22féleképpen oldottuk meg a feladatot. Nekem először nem nagyon tetszett az ötlet, mondván mit kezdjek egy ilyen kislányos képpen ennyi fiú közt, de Leventémnek nagyon megtetszett és kérte hogy varrjam meg az új szobácskájába. Így elkészítettük közösen Levivel, minden nap megnézte és kiadta a parancsot hogy mit hova varrjak és még pluszba mi kerüljön rá. Így lett az ablakba cicus, a házhoz kutyus és Dórika féle angyalka a házikó mellé. (A kutyushoz még csontot is kért, de nagy nehezen sikerül lebeszélnem róla.)
Bementem ma a műv.házba lefotózni együtt a munkákat, mert elvileg még egy hétig megtekinthető a kiállítás, de sajnos leszedtek mindent a színpadról.
