2009. december 24.

Boldog Karácsonyt!

Minden szívből szóló karácsonyi énekben,

A kandalló ropogásában és melegében,

Az ünnepi ebéd közben,

a beszélgetésben és nevetésben,

Minden képeslapban amit egy barát,

vagy a család küldött

Minden amit ebből meghallunk,

és ami elgondolkodtat bennünket...


az maga a szeretet.

(Braman, Noreen)



Boldog, Békés Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!

2009. december 22.

Újabb meglepetés

Délután mikor hazaértem egy csomag várt a postaládában. Masnival átkötött dobozkában sok kincs lapult és egy kedves levélke. A csomag Kicsikatótól érkezett aki az én nevemet kapta Ahama karácsonyi húzogatós játékán. Köszönöm Kicsikató a szépséges ajándékokat, nagyon, nagyon tetszenek! A színeket nagyon eltaláltad, szeretem a rózsaszín, főleg barnával és kalapos Zsuzsi is nagy kedvencem. A cd-t még nem volt időm meghallgatni, de holnap biztos ez fog szólni napközben. Békés, Boldog Karácsonyt Kívánok!
Fotózni holnap fogok, mára már lemerültem.

Sikerült ma fotóznom és a lemezt is jobban szemügyre vettem. Először nem értettem a Karácsony.. a fülnek...és szemnek feliratot, de aztán rájöttem hogy a zenék mellé kaptam egy könyvtárnyi karácsonyi foltvarrós újságot. Sok-sok ötlet karácsonyi témában, jövőre biztosan hasznát veszem. A kis dobozkát érdemes megnézni mert nem fából készült hanem kartonból, az oldalán lévő csövecskék pedig újságpapírból. Még nem is láttam ilyet közelről. Fantasztikus!!

Még egyszer nagyon köszönöm ezeket a szép ajándékokat és a rám szánt idődet és energiádat Kicsikató!

2009. december 18.

Egy újabb meglepetés..


Magyar nevei: pozsgafa, majomfa, japánfa


Közismert növény, érdekes megjelenése és igénytelensége miatt sokan nevelik és szeretik, olyanok is akik pozsgás növényekkel különben nem foglalkoznak. Talán azért is van olyan sok népi neve, nemcsak magyarul, hanem más nyelveken is. A "pozsgafa" elnevezés teljesen helytálló viszont ki tudja honnan ered a "majomfa" név, a "japánfa" pedig teljesen félrevezető, mivel a távol-kelethez semmi köze, kivéve hogy esetleg ott is közkedvelt. Dél-Afrikából származik, Kelet-Kaplandtól, északra Kwa-Zulu Natal-ig terjed. A természetben sziklás domboldalakon található, Aloe, Euphorbia, egyéb Crassula fajok társaságában.

Ami a gondozást illeti, legnagyobb problémája a virágzás. Van akinél rendszeresen virágzik, van akinél soha.......


Az én növényem kb 10-15 éves és soha nem virágzott még.....egészen mostanáig. Ilyen helyes kis fehér virágokat hozott.

2009. december 17.

Karácsonyi húzogatós

Tegnap feladtam a karácsonyi húzogatós játék ajándékomat. Remélem hamarosan odaér...és remélem tetszeni fog az ajándékozottnak.

2009. december 15.

Karácsonyi angyalkám

Az első karácsonyi angyalkám idén is a foltvarró klubból érkezett Editke személyében. Minden évben kihúzogatjuk egymás nevét hogy apró ajándékokkal lephessük meg egymást. Az én nevemet Editke húzta aki a kézimunka szerelmese. Gyönyörű boutis-kat varr, redworközik, és szereti az aprólékos applikációkat. Engem egy kis gombos dobozkával lepett meg idén, (biztosan tudta milyen káosz van a mini gombjaim közt), ami nagyon-nagyon tetszik és aminek nagyon-nagyon örülök. Bele is költöztettem a gombjaimat nagy örömömben.

2009. december 13.

Karácsonyi készülődés

Újra itt a karácsony és mint mindenki más, mi is készülünk rá. Levente sajnos múlt héten lebetegedett (szerencsére már jól van) ezért úgy döntöttünk idén már nem megy oviba, inkább itthon készülődünk együtt az ünnepekre. Sütöttünk már 3 adag mézeskalácsot amiből még mutatóba sem maradt, úgyhogy holnap újra nekilátunk. Narancshéjat is szaggattunk, ebből lesz a karácsonyfafüzérünk. Az egész lakás illatozik tőle. A narancsot, mandarint úgy pucoljuk meg hogy minél nagyobb darabban maradjon a héja, ezt kicsi mézeskalácsszaggatóval kiszaggatjuk és még friss állapotban felfűzzük egy raffiaszalagra, ha kész már mehet is az ablakkilincsre száradni.
A maradék héjat sem szoktuk kidobni, abból kandírozott naracshéj készül ami finom csemege lesz az ünnepi sütibe, vagy csak úgy magában is szeretik csócsálni a gyerekek.













Adventi naptárak és mikulászsákok is készültek idén csak kicsit késve mutatom meg.

A naptárakat Julcsi ötlete alapján készítettem. Köszönöm Julcsy!














..és végezetül a mi adventi koszorúnk amin ma már a 3. gyertya is ég.

2009. szeptember 22.

Otthon édes otthon...






Végetért a nyár amiről egy kósza bejegyzés sem született.
Hát, mit mondjak, nem így terveztem, dehát mit tehet az ember ha fészket rak, gyereket nevel és még számtalan egyéb bokros teendőt talál magának.
Mint az már írtam valamikor másfél éve hozzákezdtünk egy kis házbővítésnek, aminek az eredménye, egy szinte porig rombolt ház lett. Azóta Anyukámnál laktunk és építgettük otthonunkat. A benti munkálatok nagyrészét magunk csináltunk így család és munka mellett elég lassan haladtunk. De most végre hazatértünk!! Van saját kuckónk..sőt..minenkinek saját kuckója.. ami még tele van sok kipakolatlan csomaggal.

És hogy mi történt a nyáron?!:
-Júliusban a srácok táborozni voltak a Balcsin (először életükben) ahová én is elkísérhettem őket, mint segítő. Ők kérték hogy menjek velük és sikerült Levit is magunkkal vinni. Így kicsit együtt voltunk és nagyon jól éreztük magunkat. Onnan rögtön Fonyódra folytattuk utunkat ahol az éves családi vakációt szoktuk tölteni. Oda már Api is jött, együtt volt a család 5 teljes napig.
-Július végén volt a csoportunk nyári tábora, ahol babát varrtam a kedves vendégekkel, megismerkedtem Andreával, aki Olaszországból érkezett hozzánk, és még ajándékot is hozott nekem, amit nagyon köszönök.
A szórakozás része szinte ennyi is volt a nyárnak, munkából egy kicsit több jutott:
- Feltöltöttük az éléskamrát kb 150 üveg lekvárral. Az utolsó eltevésem még folyamatban van. Szárad még pár tálcányi birsalmasajt a polcokon.
- És amivel nagyrészt elment a nyár az házépítés volt. A festést gletteléssel, csiszolással, plafonnal mindennel együtt én csináltam. Nem tudom miért de a lakásfestést mindíg élveztem, totál kikapcsol és jó érzés látni a végeredményt. Bár most azért az idő is sürgetett és sajnos a derekam is megsínylette, de azért kész lett.
Hétvégén nekiestünk még az udvartakarításnak is, ami miatt sajnos ki kellett hagynom a varrós napunkat is. Pedig annyi rég nem látott ismerős jött el akivel, de jó lett volna találkozni, beszélgetni! Remélem találkozunk még az idén!
És hogy mi van a képekkel?!? Hát azokat feltenném ha megtalálnám a csatlakozót, de még nem került elő az új otthonunkban.....
...A csatlakozó azóta megkerült...és még a Picasaval is sikerült elboldogulnom.

2009. június 24.

Június képekben

Tildasok... még májusban készültek:




















Muskátlik...még eső előtt





















Óvónéniknek búcsúzóul...(ezen kívül még 3db készült)


















Zenetanárnéninek:




















Osztályfőnöknek búcsúzóul:
















Uzsistáska:
















Kicsi Bee józsasín nyuszija:




















Eperfesztiválon (ahol eper ugyan nem volt, de a Dunát látni nagy öröm volt)

2009. május 23.

Házról és kertről


Mindíg természetszerető ember voltam. Mamáéknak nagy szőlőjük és kukoricaföldjük volt ahová sokat jártam velük gyerekkoromban. Szinte az egész nyarat kint töltöttük, hol a földön, hol a szőlőben aminek a végében ott volt az erdő ahová mindíg muszáj volt felmennünk. Szerencsére bátyámmal már kiskorunkban felengedtek minket egyedül is, tudták hogy vigyázunk magunkra és egymásra. Nem is jöttünk le gyakran csak ha megéheztünk, ilyenkor rendszerint felmásztunk az éppen érő gyümölcsfára és jól teletömtük magunkat. (Azért ebédet is kaptunk!) Szerettem volna ha a gyermekeim is a szabadban nőnek fel és szeretik a természetet, ezért amint alkalom adódott rá kiköltöztünk a tömblakásból egy kis családi házba. Családom és a férjem családja is bánhidai (városunk tótok lakta "falusi" része), és mivel erősen kötődünk ide, természetes volt hogy itt fogunk mi is letelepedni. Hat éve vettük ezt a kis házat, kis kétszobás parasztház volt, középen a konyhával és egy előszobával amit már a 70-es években építettek hozzá. Mindíg ilyen házra vágytam, bár tudtuk hogy előbb utóbb kicsit lesz és hozzá kell építenünk, de szuper helyen van, csendes utcában, és a Mamák is 1 utcányira laknak. Az udvarunkon akkor sűrű szőlőlugasok sorakoztak, köztük hatalmas gazzal, itt ott egy két falusi virággal amik mutatták hogy hol lehettek valaha a virágágyások. Hátul egy pucolatlan téglából rakott kamra, egy hatalmas diófa, két cseresznye-, meggy- és kajszibarackfa.... és hihetetlen csend....a város közepén. Csak a madarak csiripelnek azóta is. Kb 1 év alatt hoztuk rendbe akkor a lakást (csak belülről, mert tudtuk hogy majd bővíteni szeretnénk), leginkább önerővel és családi, baráti segítséggel. A kertünk akkor is szinte párhuzamosan készült a benti munkákkal. Ikrek 2 évesek voltak és napközben bölcsiben voltak amíg én a kertet csináltam. Kiirtottam az összes szőlőt (kivéve 1 tő csemegét ami még évekig termett) kiástam több száz meggyfát amik dzsungelként foglalták el a nagy meggyfa környékét, átástam az egész kertet és átültettem az udvaron talált itt-ott növő virágokat. Családom néha nem bírta nézni hogy mit szenvedek, olyankor jöttek hogy segítenek de mindíg az lett a vége, hogy nem úgy csinálták ahogy én szerettem volna így hamar feladták. Már csak fakivágáshoz hívtam a fiúkat amivel nem tudtam megbirkózni. Egy satnya birsalmát és egy kicsi diófát kellett csak kiásni, ezek voltak csak útban a terveimhez. Kis dombon lakunk és a telek hátrafelé lejt, viszont ApiLaci szerette volna, hogy hátul egyenes a kert (így jobban lehet focizni!), ezért a hátsó kertet "kiegyenesítettem" és a földet felhordtam az oldalkertbe és hátra. Így lett egy kis szintkülönbség amit sziklákkal oldottam meg. Mire beköltöztünk a hátsó kert szépen füvesítve, focizásra alkalmas volt. Az oldalsó részt kicsit később tudtam csak rendbetenni, mert ott még ásatások folytak a szivattyú és a kút összekötése miatt. Hátul volt egy dupla garázsunk amit lebontottunk, ennek az alapja egy szép nagy terasz lett, ahová fel tudtuk állítani nyáron a medencét. Jó kis házi strand, de jókat pacsáltuk a fiúkkal!!
Aztán tavaly nyáron úgy döntöttünk nem halogathatjuk tovább a felujítást, bővítést, így belevágtunk és lebontottuk a kamrát, és a hátsó szobát. Aztán mint már írtam a tető is lekerült födémmel együtt. A kert rögtön telelett bontott és építési anyaggal. A hátsó kertbe szemetet ugyan nem tettünk, de a tető faanyagának egy részét kénytelenek voltunk odatenni így a szépen gondozott gyep ma már a múlté. A szomszéd előttünk 1 évvel újította fel teljesen a házát, akkor a virágokat a háza mellől áttelepítettem hátra, most hogy mi bontottunk, mindent az ő háza mellé ültettem vissza, tudva hogy ott biztonságban lesznek. Volt egy kis konyhakertem a kert hátsó sarkában. Nem nagy, kb 4x4 m-es helyen gazdálkodtam, a kerítés az uborkafuttató volt, hogy minden centijét ki tudjam használni. Ezt a kiskertek feláldoztam a kerti faháznak amit kamra hiányában állítottunk fel. Mivel a nap egész nap odasüt egy teraszt is tettünk elé, ide szeretnénk majd később egy grillezőt építeni a bontott téglákból. Szerencsére jófajta nagyméretű téglából épült a házunk így mindet megpucoltuk és összeraktuk, hogy majd grillező, kerítés és még ki tudja mi legyen belőle. A ház végében is lesz egy nagy terasz(ez az árnyékos oldal) ennek az alapját csináljuk éppen. Jó sok feltöltés kell, de legalább a törmeléket is bele tudjuk dolgozni, így ha ez kész lesz akkor szinte minden eltűnik az udvarról. Ha nem lesz kész a ház addig belülről akkor majd sátorozunk nyáron a kertben. Felállítjuk a medencét és a bográcsot és máris van konyha és fürdő. :-)). Hogy a ház mikor lesz kész belülről az sokban rajtam is múlik mert a festő én volnék. Az első felújításnál is én csináltam a glettelést, festést. (Festő is megnézte, szerinte ő sem csinálta volna jobban) úgyhogy most is enyém ez a megtisztelő feladat. Szeretem csinálni, ez is kikapcsol mint a varrás. Csináltam pár újabb fotót tegnap az éppen aktuális helyzetről.

Az oldalsó kert. A kisház új alapja, ezt vakoltam és térköveztem múltkor. A kisház szétszedve, és a"segédmunkásApi" munka közben.
Ház és a teraszalap amit most csinálunk. A bontott téglát még át kell szállítmányoznom ma a kisház mellé. (Nagy részét már tegnap átvittem.)


A kis cseresznyefánk amit mászókának használnak a gyerekek. Szegény fácska, pedig milyen finom cseresznyét érlel nekünk, mi meg ilyen hálátlanul kihasználjuk.
Növényeim:
És hogy a hasunkat se felejtsük el, eltettünk 20 kg eperlekvár Anyuval a héten, nyam-nyam.

2009. május 20.

Kuckóépítés...egy kicsit másképp

Hetek óta készülök írni a naplómba, de mindíg úgy döntök hogy végülis nem fontos. Kedves Juhizs ma megkérdezte mi van velünk és ez jólesett, ezek szerint azért van aki gondol ránk.
Íme egy kis fejezet az elmúlt hónapról....(vagy évről?!?)

Az elmúlt hónap szépen, gyorsan elrepült, csakúgy mint a kis rozsdafarkú madárkáink akik befészkeltek a gyerekek kisházába. Két hétig értük izgultunk és figyeltük a növekedésüket a fészekben, a tojásrakástól a kis fiókává érésig. Most hogy elmentek kicsit hiányoznak. Viszont jó oldala is van mert kezdhetjük felujítani a kisházat. Ezt a kisházat ApiLacival építettük kb 4 éve a gyerekeknek. Mindíg olyan kuckóról álmodtam mint amiket az amerikai filmekben látni, nagy fa tetejére építve. Akkora fánk sajnos nincs amire ezt fel lehetett volna szerelni ezért a homokozó fölé cölöplábakra építettük. Tavaly március 1-én egy hatalmas vihar azonban ledöntötte a lábáról, azóta kicsit megzakkanva búslakodik a kertben.
Tavaly májusban a házunkat is elkezdtük bővíteni, átépíteni, akkor olyan tervekkel, hogy nem költözünk ki csak egy kis bővítés és tetőcsere lesz. Mikor megbontottuk a tetőt (fagerendás, stukatúrnádas) és találtunk pár korhadt gerendát úgy döntöttünk hogy lebontjuk az egész födémet és "ideiglenesen" átköltözünk a szüleimhez. A "kis" átépítésből így egy egész komoly építkezés lett ami még most is tart így lassan egy éve kempingezünk Anyuéknál. A költségvetésünkben természetesen sok minden nem volt benne amit cserélni kellett így mostanában kibővültek a kreatív tevékenységeink is, mint pl. árokásás, betonozás, téglapucolás stb. Sokan úgy gondolják, hogy a kertesháznál első a ház és ha bent minden kész van akkor majd foglalkozunk a kerttel. Gondolom kicsit hibbant vagyok de én szeretem ha ez a folyamat párhuzamosan történik úgyhogy kertészkedem is. Na nem totál parkosított kertet szeretnék, de az évek óta nevelgetett növényeimet a gyerekek játszóterét, a füvet és a bokrokat szeretném ugyanúgy látni a kertben mint régen. Nem is kell hozzá sokat tenni, csak ügyelni arra hogy ne rongáljuk meg a már meglévő kertet és ápoljuk a növényeinket. A mestereknek ugyan nem nagyon tetszett hogy nem borogathatták szét kedvükre a szemetet, de így sikerült megóvnom a ház mögötti kertet a maradandó károsodást okozó szemétkupacoktól, kiborogatott cementes létől és még mimindentől amit szerintük nyugodtan elbír a környezet. Az oldalsó kertben van a gyerekek kisháza és a homokozó (ami szintén tabu volt) a kocsibeállót viszont szétjárták a teherautók és ide lettek borogatva a sóder kupacok is (bár azok is csak ponyvára, hogy utána még lehessen valamit ültetni a földbe, ne kavicsot kapáljak évekig)
A gyerekek kisháza cölöplábak helyett szépen vakolt (SK) betonoszlopokat kapott és még le is térköveztem alatta (gondoltuk majd beköltöztetjük oda a kutyaólat) Hétvégére talán újra pompázni fog a helyén a kisház...a nagyházban meg kész lesznek a fűtésszerelők.
A kisház és a nagyház kb 1 évvel ezelőtt.

2009. április 9.

Prágában jártunk..

Múlt hétvégén Prágában jártunk. Az ottani foltvarró csoport patchwork meetingjén vettünk részt és egy kicsit megismerkedtünk a várossal is. Ősszel volt szerencsém pár órát eltöltenem a városban, ahol megismerkedtem akkor egy kedves idegenvezető hölggyel, Ildikóval. Ildikó most is a rendelkezésünkre állt így a délutáni programunk városnézéssel, kirándulással telt. Nagyon jó időnk volt, hatalmas volt a tömeg a városban és a 6 órányi sétában sikerül jól elfáradnunk.



Ezután a szombati napunk már felüdülés volt a foltvarró találkozón, mert csak a szomszédos iskolába kellett átmennünk a szállodából. Az iskola aulájában varrógépeket árusító cégek tartottak bemutatókat, ahol lehetett vásárolni és ki is lehetett próbálni a legújabb csodamasinákat. Volt szerencsém megismerkedni egy olyan szép hosszú, nagyszobányi "tűzőgéppel" is. Hát mit mondjak?! Nagyon szuper! Már csak a családot kéne meggyőzni hogy nincs szükségünk nappalira....

A kiállítás a tornateremben volt. Itt megnézhettem élőben a már Ezüstvölgyben is kiállított madártollas és az orosz fekete-fehér pályázatot is, aminek azért örültem mert képen egészen más mint élőben. Voltak érdekes munkák és voltak hihetelenül szép, igényes darabok is. A tradícionális foltvarrástól a modern, art quiltes darabokig.
















































Jó volt látni a magyar munkákat is, és jó volt hallgatni az emberek hangját mikor megpillantották a képeket. (Ennél jóval több magyar munka volt, csak sajnos a képem nincs róluk.)





















Az előtérben egy babakiállítás is volt, amiben nekem csak az volt furcsa, hogy a legtöbb babának festékkel festették a haját, arcát és még a cipőjét is. Lehet hogy csak én vagyok kicsit tudatlan, de én eddig még nem igazán láttam ilyen festett hajakat, olyasmi festéket tesznek az anyagra, mint a gyerekzokni talpán a csúszásgátló. Hát, nem tudom. Nekem jobban tetszenek a fonalból, babahajból, vagy akár filcből készült hajak, mint ezek a műanyagos festékek.











Csoportmunkák is voltak, ezekből csak párat fotoztam:










Az iskola tantermeiben kaptak helyet a különböző nemzetek árusai, ahol szebbnél szebb anyagokat lehetett venni és minden boltnak saját kis kiállítása is volt. Volt ahol bemutatót is tartottak, volt ahol kész takarókat, táskákat láttunk az általuk árusított anyagokból elkészítve.
















És a nap fénypontja... a piros ruhás hölgy.


Rengeteg szép foltvarrot ruhadarabot láttam. Volt két orosz hölgy akik patchwork szoknyában és hozzá illő táskával közlekedtek, természetesen minden nap másik szerelésben. Róluk sem készült képem, de talán lesz valaki a csoportból aki lencsevégre kapta őket.
És még sok minden mást is lencsevégre kaptak ami nekem nem sikerült mert mint már azt írtam pocsék fényképész vagyok. Szerencsére voltak nálam ügyesebb fotósok és kedves foltvarró ismerősök is a kiállításon akikkel örülök hogy találkoztam. Nóra képeit itt nézhetitek meg, remélem nem haragszik meg hogy belinkeltem a képtárát.

2009. április 6.

Eszter PIF ajándéka....



..már 1 hete hogy megérkezett, de még mindíg nem írtam róla semmit. Erősen szégyenlem magam, de sajnos a munka, gyerekek, építkezés és foltvarrás mellett nincs annyi időm amennyit szeretnék magamra és a blogomra fordítani. Hétvégén Prágában jártunk erre is készültem, de ez egy másik bejegyzés lesz majd, ez most szóljon Eszterről.


Év elején jelentkeztem Eszter PIF játékára és (kb 10 nappal ezelőtt) megérkezett a várva várt csomag. Igazából nem is vártam még, mert ha magamból indulok ki akkor kb karácsonyra kellett volna érkeznie, de Eszter nagyon aranyos volt és mindenek elé sorolta a PIF játékos varrományokat. Gyönyörűen csomagolva, kedves levéllel mellékelve egy gyönyörű ajándékot kaptam, amit nagyon köszönök, teljesen telitalálat volt. Édes muffin, csillogó gyöngyökkel, rózsaszín kerettel (ami lehet hogy véletlen, de a kedvencem). Egyenlőre a varrógépnél kapott helyet ez a szépség, de ha egyszer kész lesz a konyhám oda szeretném kitenni. Nagyon köszönöm Eszter ezt a szép ajándékot és a kedves sorokat...és a csokoládét is amit gyorsan el is fogyasztottunk.




Nálam sajnos még senki nem jelentkezett PIF ajándékért, de ha esetleg valaki most kedvet kapott szívesen látom. Nem ígérem hogy húsvétra kész leszek, (és hogy ilyen gyönyörűséggel állok elő) de karácsonyig örülnék ha küldhetnék valaki(k)nek sk ajándékot.